a helyemre mások vágynak,
éhes, kóbor farkas vagyok,
fekélye e szép világnak,
próbáltam húzni fel magamra
puha barna kutyabundát,
báránybőrben kerülni el
a rám szegezett töltött puskát,
voltam szarka, fészket járva,
loptam oda tarka tojást,
fiókáim vére bánja a
megalázó káromkodást,
lélekfosztva, elcsépelve
nem találom a helyem,
gondolatom kivesézve,
megcsúfolva köpenyem,
vándor botom bátor társam
véd és támaszték nekem,
szűk tarisznya húzza vállam,
s jön velem az ismeretlen
alaktalan félelem...
" s jön velem az ismeretlen
VálaszTörlésalaktalan félelem..."
Vészjósló az ilyen útitárs... remélem csak egy baljós kép, és nem szomorú valóság!
Szeretettel: Zoli :)
A magány drámai hangja,
VálaszTörlésvagy az élet félelme szól?