Szomorú tücsköket csalt ide Hold,
ablakom alá szerenád zenésznek,
felhangzik a hol, volt nem volt...
dallamát húzzák egy régi mesének.
Nem alszom, hallgatom
a hang néha megszakad,
hangszerük húrjain
a csillagfény elszalad,
s hajnalban hagyják el
zenekar árkukat,
akkor adják vissza
szememre álmomat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése