JÓZSEF ATTILA: (CSAK AZ OLVASSA...) Csak az olvassa versemet, ki ismer engem és szeret, mivel a semmiben hajóz s hogy mi lesz, tudja, mint a jós, mert álmaiban megjelent emberi formában a csend s szivében néha elidőz a tigris meg a szelid őz. 1937. máj. - jún.
2012. augusztus 6., hétfő
Százhatvannyolc óra
Az utolsó saroknál álltam
az akácfa mögé bújva,
megláttam érkezni alakod,
kissé meghajolva,
és eljöttem minden este,
hogy halljam kopogni lépted,
a járda kövét is áldva,
hogy hallom létezésed.
Ma is eljöttem, a Hold a tanúm,
s a csillagok ezernyi serege,
csak százhatvannyolc óra telt el,
már csendet tart elém a kockakő tenyere.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Kedves Éva!
VálaszTörlésSzázhatvannyolc óra
idő- utazás éteri magasságokba vitt el...
Ahol nagyon kék az ég,
Ritka a levegő,
Csont-metsző a hideg.
Milyen jó Neked, én meg csak csücsülök a hamuban.
TörlésNem, én a földön járok,
VálaszTörlésporrá zúzva.
A por, boldogan fogadja el a természeti törvényeket. Nem kötött, légiesen könnyű, és alkalmas arra, hogy bármilyen helyen beolvadjon, akár teremjen, teremtsen.
VálaszTörlésIlyen a por. Viszont karcolni is tud, keményen.