mint fekete sípoló vonat,
megkeresem a vadonban is
a nekem épített siratófalat.
A fák fekete csipkéjén
áttetszőn simít a Hold,
gyászos és hideg az éj
mint ravatalon a holt.
Még nem hűlt ki bennem az érzés,
még fény vagyok, egyenes lézer,
rád sütöm szemem, érzed-e,
még nem vette vérem a kényszer,
hogy koldulni kell a béremért,
szenvedni vad szerelemért,
mert éjjel kell lopva elzakatolnom
siratófalamhoz kegyelemért.
Siratófal, melyet mi magunk építünk
VálaszTörlésmelynél kései órán, magunkhoz térünk.
Csodás nyári éjen, mely magához vonz
gyarló emberi test fénylik, mint a bronz.
Tücsök cirpel, a Nap nyugovóra tért
eszménk éled, tán nyílik a tér...
Fénylő csillagok fénye sejtelmes
mint bennünk az érzés...
mindenkiben ott a fény
s nem kell sírnunk kegyelemért!
Köszönöm.
TörlésA közben hallható zenével együtt különösen szép.
VálaszTörlésKöszönöm.
Törlés