2012. augusztus 22., szerda

Még nem hűlt ki

Éjjel lépek a csikorgó útra,
mint fekete sípoló vonat,
megkeresem a vadonban is
a nekem épített siratófalat.
A fák fekete csipkéjén
áttetszőn simít a Hold,
gyászos és hideg az éj
mint ravatalon a holt.
Még nem hűlt ki bennem az érzés,
még fény vagyok, egyenes lézer,
rád sütöm szemem, érzed-e,
még nem vette vérem a kényszer,
hogy koldulni kell a béremért,
szenvedni vad szerelemért,
mert éjjel kell lopva elzakatolnom
siratófalamhoz kegyelemért.

4 megjegyzés:

  1. Siratófal, melyet mi magunk építünk
    melynél kései órán, magunkhoz térünk.
    Csodás nyári éjen, mely magához vonz
    gyarló emberi test fénylik, mint a bronz.
    Tücsök cirpel, a Nap nyugovóra tért
    eszménk éled, tán nyílik a tér...
    Fénylő csillagok fénye sejtelmes
    mint bennünk az érzés...
    mindenkiben ott a fény
    s nem kell sírnunk kegyelemért!

    VálaszTörlés
  2. A közben hallható zenével együtt különösen szép.

    VálaszTörlés