párbajoztak értem,
és zászlót bontott az unalom,
egyiket sem kértem.
Vontatott harcot dúltak
a vége láthatatlan,
s a megtiport csend úgy tárult ki,
mint kiürült lélekkatlan.
Sodor a szél a harcmezőn
a zászlómra villám csattan,
elégeti, megperzseli,
nincs mi megoldhatatlan.
Ki poklot jár és mennybe ér,
türelme kő, szava kenyér,
nem múlhat el a zaklatott
unalom harcmezején.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése