ég és föld között nyitva áll,
nekem terem az almafa,
nekem perceg a kis bogár,
nekem nyílnak a borvirágok,
szőlőérés idején,
mikor furcsán vígak a lányok
ha mustot présel a legény.
Döngicsélnek egymás mellett,
szívre szívet játszanak,
mámorban jön el a hajnal,
s egy nedves csókot a fákra ad,
ölel a fény és úgy találom,
hogy már mindig így marad.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése