megérdemelten kísérjen utadon,
kemény munkát végzett a lelked,
hiszem örökre kiérdemelted.
A kitartás gyümölcse drága étek,
elpazarolnom az ínségben vétek,
de az éhes torok telhetetlen
újabb falatokra vágyik,
szédelegve keringőzöm
az asztalodhoz, és egy kérdés
ajkaimból a sötétben kiviláglik.
Tudod-e vajon mi vagyok?
Tűz, víz, kő vagy homok,
kit forró aszályos küzdelmében
elkerülnek a rokonok.
S én konok vagyok a teremtésben,
magamra ártalmas nagyon konok.
Mi is vagy...gondolkodok...
VálaszTörlésDe kapásból tudom a választ!
Nekünk, TE egyben vagy
tűz, víz, kő, homok...
ám ne felejtsük el a LEVEGŐT se
mi nélkül az ÉLET nem létezhetne.
Felszabadító, nagy sóhaj
telve dús oxigénnel
s telíted tüdőnket újult tehetséggel!
Te vagy a víz, mi elmossa az iszapot
mely lelkünkre telepszik,
s nem hagyja fénylőn a Napot!
Te vagy a tűz, mi szítja parazsunkat
s ami felemészti a rosszat!
Te vagy a kő, mi a sziklánk stabil része
ha bárki törni szeretné azt
velünk kell farkas szemet nézzen!
Te vagy a homok,
melyben MI mindannyian nyomot hagyunk,
hogy sose felejtsd el
ÖRÖKRE Veled vagyunk!