ha puha szó érint túlcsordulok
és lefolyok oldalán e cserépedénynek
lent eltaposnak vagy szétáradok.
Bús kalapácsok kopognak bennem,
itt voltam köztük és szolgáltam telemig,
egynek sem kellettem magam vergődöm
a kőfallal körbezárt hangtalan veremig.
Félszárnyú madarim röppennek messze,
gelebem melegén cipeltem őket,
hiányzó tollukat tintába mártottam,
csúfoljatok csak szókereplőnek.
Legyen bár hideg kopár a telem,
a hó majd elfedi lábnyomom,
hiába üldöznek ordas kutyákkal
a tavaszi földből is felszáll dalom.
Ott leszek a rojtos levelekben,
ágdudorok apró kelevényén,
sárga foltként ringatom magam
az éjjeli égbolt fekete mellényén.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése