Árnyék simult a gyenge fénybe
mikor az utcátokba értem,
kavics csörrent talpam alatt,
s a gesztenye fa magasából
felhőkbe bújt a sas,
tolla ha hull is, szabad,
kiterjesztett szárnyát nézem, én
közben az árnyékom feléd lépem,
szavakból font rímek ölébe
egyedül rakom fészkem.
JÓZSEF ATTILA: (CSAK AZ OLVASSA...) Csak az olvassa versemet, ki ismer engem és szeret, mivel a semmiben hajóz s hogy mi lesz, tudja, mint a jós, mert álmaiban megjelent emberi formában a csend s szivében néha elidőz a tigris meg a szelid őz. 1937. máj. - jún.
Rímek ölébe hajtod fejed
VálaszTörlésörökkön örökké azt teszed...
Örökkön örökké, s azon is túl
míg lelkedben nagy vihar dúl.
Lehet, hogy most még egyedül rakod fészked,
de hidd el, az a sas
egyszer csak...
zuhanó repülésben jő le érted!
Nagy ölelés... :)
Drága Ildikóm, csak most látom kedves Jóslatod:)
VálaszTörlésNagy ölelés:)