Pislákolón

Lámpaoszlop áll az utca szélén,
mint betonba foglalt örökös élmény,
áll a napodhoz szükséges hírrel,
rozsda rágás nyomát eső mossa vízzel.
Róla az írást olvasgatva,
megálltál egy-két pillanatra.
Néhány híre láttán szemed dörzsölted,
plakátjait ha szemügyre vetted,
hogy ne feledd el a mondatot,
az olvasottakat magadban forgatod.
Ha pont volt, pontot mondtál,
az árnyékhoz aztán nehezen szoktál és
elfáradt tőle a szemed,
lassabban vezetted aztán kezed.
A kandeláber spórolt a fénnyel, 
szunyókált olykor halk szendergéssel,
az olcsó hírekre keveset ragyogott.
az árnyék nőtt, a világos megfogyott,
Kerested egyszer a lámpa titkát,
a fényölelés okának fogytát,
és arra jött a lámpagyújtó mester,
szakálla kócos, akár a kender,
csak néked akkor elregélte,
az olajat hogy öntsd a kanócra
és takarék lángra csavarta,
beosztva mi még égni vágyik,
hisz lehet vonzó pislogó láng is.