A tükör

Egy tárgy, amit amikor megismert az ember misztikus erővel hatott rá. Általában minden újdonságnak valamilyen csodaszerű jelentést próbáltak adni. Előbb a víztükör rejtette a magunkra csodálkozás lehetőségét, majd a fém tárgyak és végül feltalálták a tükröt. A sík tükör mellett felismerték a görbe tükröket is. Gyűjt, és szóró tulajdonságukat a fényre gyakorolt hatás mechanizmuson át.  A lényeg, hogy a tükör megismerésével láthatóvá váltunk önmagunk számára.
Van viszont a tükörnek másféle jelentése is amit fogalomként használunk inkább, mégpedig a helyes önismeret céljából.
Képzeljünk el hatalmas házat, ami a világ. Folyosók vannak benne, a folyosókon tükrök. A szobák, tulajdonképpen egy-egy lehetőséget jelentenek az embernek, ahová akkor érdemes belépni, ha az ajtóra írt feltételeknek megfelelünk. Ehhez, két tükör áll rendelkezésünkre. Az egyik a sík tükör, a másik egy ál-tükör. A sík tükör a valódi énünket mutatja, hibáinkkal, szeplőinkkel, túlsúlyunkkal, soványságunkkal együtt. Az ál-tükör azt mutatja, amilyennek hisszük magunkat.
A sík tükörben látható kép nem mindig tetszik, ezért gyorsan elfordulunk tőle és gyönyörködni kezdünk az ál-tükör mutatta képben, a látványtól torz tulajdonságokkal ruházzuk fel magunkat. A látványos kép miatt figyelmünket elkerüli, hogy mások nem így látnak bennünket. Pedig ha szembe mernénk nézni valódi önmagunkkal nagyon sok problémától, kudarctól megóvhatnánk magunkat.
A sík tükör Isten tükre, az ál-tükör pedig a gonoszé, aki félrevezet minket. Azzal, hogy egy nekünk tetsző képet mutat magunkról, belemegyünk ostoba, felesleges, káros dolgokba és megzavarjuk vele személyiségünket. Hogy mégsem magunkban keressük a hibát szintén a helytelenül kialakult kép miatt van, ami arra sarkall bennünket, hogy hibáink miatt bűnbakot találjunk. Abban a szobában vagyunk általa, ami nem is felel meg nekünk, de erőltetjük az ott tartózkodást mindaddig amíg valaki el nem tanácsol minket onnan. Ezt meg lehet tenni szépen, de durván is.
A sík tükörben a reális képet felismerve, elfogadva, meg fogjuk keresni azt a szobát, ami a mi értékeinkhez van kialakítva, ahol jól fogjuk magunkat érezni.
Mindenki céllal születik és meg kell találnia a helyét a világban. Nagyon izgalmas folyamat ez egy nem igazán egyenletes úton, viszont érdemes komolyan venni a tükröket. Ha eltévedünk és csak az ál-tükörkép fog bennünk megmaradni, nem lehetünk hasznára a világnak, de a kisebb közösségeknek sem, mert eleve nem érezzük magunkat a helyünkön. Ha viszont a sík tükörkép lesz a maradandó emlék, akkor akárhová is tartozunk érezni fogjuk, hogy itt a helyünk, mert szükség van ránk.
A kisgyermekek színről színre látnak, olvassuk a Bibliában. Milyen jó lenne ismét élni ezzel a tudással, ami bennünk van valahol csak elfojtottuk, pedig mindannyian voltunk gyerekek. Hogy elhal ez a színről-színre látás, mert a tükör oxidálódik, annak az oka lehet, hogy helytelenül alakult ki énképünk. Ilyenkor kudarc, kudarc hátán fog jelentkezni, ami előbb-utóbb súlyos személyiségzavarhoz, frusztrációhoz  vezethet.
Másoktól is tanulhatunk. Mások tükörébe is belenézhetünk. De mindig a magunké legyen az, ami a reális képet visszaadja.