Ahogy a gyökér fúródik lassan lejjebb,
úgy ágadzok észrevétlen beljebb
a gondolatodba,
hol ábránddá érek
és elringatlak talán,
vagy álmatlansággal sújtlak,
mert kivetítsz koponyád belső falán.
Érdemem szerint ítélj és szeress,
ne az ábránd legyen végső tévedésed,
ne csak ott tudjak élni
hol álommá alakul éber révedésed.
És az idő zord szele majd rám harap,
magával visz fogai között,
s mint ruhából kiszakadt selyemdarab,
másféle alakba költözök.
JÓZSEF ATTILA: (CSAK AZ OLVASSA...) Csak az olvassa versemet, ki ismer engem és szeret, mivel a semmiben hajóz s hogy mi lesz, tudja, mint a jós, mert álmaiban megjelent emberi formában a csend s szivében néha elidőz a tigris meg a szelid őz. 1937. máj. - jún.
Drága Barátném..ahogy kérted! :)
VálaszTörlésRE:
Vak és siket tán, ki erre nem éled
ha gondolatok helyett
nem az időt akarná eltölteni Véled!
S ha megvárja átöltözésed
hiába nem érti költözésed..
megrágja Őt az idő foga
így lesz lelke elaprózva.
Akkor már késő az eszmélet
hogy Nélküled semmit nem ér az ÉLET/e/
(ÉN) :)
Köszönöm, nagyszerűen összefoglaltad a lényeget.
VálaszTörlésGratulálok Ildikóm!
Nagy ölelés: Éva