Fagyos világban didergő őszi fám
hogy pihentem lombsátrad alatt,
komoran állsz az eget tartva,
várjuk, hogy süssön ránk a nap.
A nyár melegét vágyom most magamra,
verejtékezni lágy gyöngyöket,
és didergő bőröm barnaságát
meghagyni hidegebb napokra,
meztelen talppal szétlépni rögöket.
Már október kiált az erdő felől
színekbe sürgette lombjaid,
és tudod, hogy ruhád leveted,
ha november dere szemedbe kacsint.
Pár napos vígságod jegyei szállnak,
színes táncos falevélköpenyek,
farsangi bálodról a téli világba,
szél hátán hoznak az üdvözletet.
JÓZSEF ATTILA: (CSAK AZ OLVASSA...) Csak az olvassa versemet, ki ismer engem és szeret, mivel a semmiben hajóz s hogy mi lesz, tudja, mint a jós, mert álmaiban megjelent emberi formában a csend s szivében néha elidőz a tigris meg a szelid őz. 1937. máj. - jún.
Az üdvözlet az őszi széllel ideért,
VálaszTörlésa tarka kavalkád, küzd a színekért
megtalálsz itt mindent, sárgától a feketéig
a lehullott levelek simogatják mezítelen lábujjaid
Az őszi napsugár utolsó erejével
egész lényedre rákacsint
hogy érezd még melegségét
csak legyint...
jövőre Veled, ugyanitt! :)))
Hogy mindig van, kit a szavak megérintenek, érzékeny lélekre vall, drága Ildikóm!
VálaszTörlésKöszönöm, jövőre, ugyanitt:)))