A hangok lánya

Álmok nem jósoltak,
fények nem jeleztek,
úgy jelentkeztem, mint bárki más,
a megszületés kénytelen jogával,
hívott a sors, védett a hitvallás,
jöttem 21 gramm testbe zárt csodával.

Meztelen csúsztam magzatsárral,
rólam a csend a hangokkal tárgyal,
s a kínban, mit egyedül kellett vinni
a fényre tülekedve,
mi a hátamra nőtt és nem tudtam letenni,
belehasítottam a tehetetlen csendbe.

Írni míg nem mertem magamról,
csak befelé sírtam,
és tudtam, a nyertes mindig ki határozottan
ollóját az anyagba vágja,
az űrt így magamhoz szabtam
és lettem a hangok lánya.
Most kérem a részem,
akartad jel legyek.
Szervusz világ, hívtál!
Engedd hogy szolgálód legyek.