halkan perceg a szú s válik a fa porrá
mint bennem a hit
mert a kígyótest vén feje
sziszeg ellen-tüzet
mikor a tisztesség csak holt erény
a becsület rongy
kapca frázis
de asztalon dísz
a megcsillanó feszület
méregfoga fáj ha keménybe mar
és sírna is tán ha tudna még hatódni
ha lenne még benne érzelem
s merészség hajolni
a más igaza előtt
de csak az övé lehet mi győz
a gaz-igaz
ki lenne az ki új falat emel
mikor a gerendából csak por marad
JÓZSEF ATTILA: (CSAK AZ OLVASSA...) Csak az olvassa versemet, ki ismer engem és szeret, mivel a semmiben hajóz s hogy mi lesz, tudja, mint a jós, mert álmaiban megjelent emberi formában a csend s szivében néha elidőz a tigris meg a szelid őz. 1937. máj. - jún.
Kedves Szaffy!
VálaszTörlésNagyon mély, szomorúságot és fájdalmas reménytelenséget tükröző igaz gondolat (ha jól értem/értelmezem)...
Maradandó élmény a verseid olvavása - köszönöm!
Örülök, h. e vers által a blogodra találtam - "körülnézek" alaposabban is, amint módomban áll majd.
Köszönöm!
Kedves Judit!
VálaszTörlésNagy meglepetést szereztél, köszönöm, hogy rám találtál. Jól értelmezted a versem, nem is kell semmit hozzáfűznöm.
Hogy máskor is ellátogatsz, annak pedig nagyon örülök.
Ölellek szeretettel: szaffy
"ki lenne az ki új falat emel..."
VálaszTörlésReménykedjünk...
Szeretettel:
Más eszközünk nincs.
VálaszTörlésKöszönöm Valika!