a gyertyák fényétől hangossá váltak,
s különös részei lettek az esti
súlytalan lengő gyertyaláng várnak.
Eljátszottam a feltámadást,
becsapva magam és halottaim,
hogy milyen jó itt...! De ott van csak áldás,
hol az emlékek csendjében pihennek mind.
Csak ott lehet vágyni a kibomló fényt,
mint cukrászüzletben jó süteményt,
és Isten illatából szívni egy-egy mélyet,
nem latolgatva, nem tervezgetve
adni át magunk a lét-szenvedélynek.
Itt és most a táncnak van ideje.
Odaát már testetlen álmaink lebegnek lustán,
járva egy keringőt, egy felejthetetlent,
de érezni semmit nem hagynak a testnek.
Sem a nyirkos illat, sem a száj nedve nem ér,
látomás ez, mit szomjazó álmod a délibábról,
miközben gyöngysorrá gyűlt a szívben a vér.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése