2012. november 12., hétfő

Még vagy nekem / Éva lányomnak/

Most még jó, a reggeli nesz ölel
s ha akarod az sem, kikapcsolod,
érzékeidre az alázat növel
a lélekből burkot jótékonyon.

Nyugodtabb vagyok mindig, hogy látlak
benned a türelem, akár a tenger,
ahogy a magánynak feszíted hátad
monoton ébredő, tört arcú ember.

Veled fetrengek sár hibáinkban,
tisztulni vérző oltárhoz megyünk
térdelve kérjük szent imáinkban.
Uram egy igazat mutass nekünk!

Papír anyagú, zizegő istenek
kerülnek máshol oltárra ikonnak,
háttérben tükör, gyertya is sistereg,
sok emberáldozat jár e viszonynak.


3 megjegyzés: