Megállt az Idő, percei vakon
zuhannak le a hófehér falon,
négy álló egyenes, átlósan egy,
húzom és számolom, mint a fegyenc,
ketyeg a rab, rab, rabláncos óra,
tiki, tak, tiki, takarodóra,
az Idő bénán áll, vágtat az éj,
falnál settenkedve sziszeg a szél,
szélharangomba harapva suhan,
játékosan a fák közé zuhan,
az Idő éjszaka köröz tova,
hátára kapja a szárnyas lova.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése