Ez a mozgás érdekes inkább számukra, és igen változó véleménnyel lehetnek rólunk.
Megfigyelték, hogy vannak akik ólomlábon járnak, vannak akik egy nap alatt két napra való életet élnek két végén égetve a gyertyát.
Így szokták mondani egymásról a földi lények, csak azt nem számolta még ki senki, hogy most ők ezzel a sok-sok igyekezettel többet is élnek? Mert érni nem érnek többet azt hiszem, hiszen mindenki annyit ér, amennyit érnie kell, valakinek mindenki nagyon fontos, drága, mi több: egyetlen a világon. A Teremtő biztosan számon kéri mindenki életét valakin. Egymásra vagyunk bízva, és ezzel nem árultam el titkot.
A gyertyát pedig könnyű két végről égetni, ám vannak akik a világítás nehezebb formáját választják és ők inkább lámpaolajat tartogatnak a korsójukban, mert esküsznek rá, hogy a lámpa lángját nem öli el a vihar sem, a lélegzettől sem hunyorog, nem oltja ki a huzat, sem pedig a hirtelen becsapódó ajtó vagy ablak.
Még az őszi szél sem, ami mostanában egyre többet kacérkodik a falevelekkel. Ma is megfigyeltem, ahogy a fűzfa legfelső ágain viháncoltak a sárga levelek, a szél meg miután megunta, hogy a bolondját járatják vele, elcsendesedve legyintett rájuk, de biztos vagyok benne, hogy holnap visszatér.
A lámpaláng erőssége állítható, állítják a lámpatulajdonosok, és ha belegondolok valóban így lehet, ezért van az, hogy egyik embernek tovább világít, mint a másiknak, mert takarékoskodni is lehet vele. Vannak szórt fényű, másoknak is világító, és vannak a csőlámpák.
De mit lehet látni egy alig égő lámpás mellett?
De mit lehet látni egy alig égő lámpás mellett?
Kisebb a tűz esélye is, hiszen a bura megvédi a környezetét a pici szikráktól.
Miért van hát, hogy gyorsan és nagy fénnyel használják mások azt, amit szintén mások alig-alig pislákoltatnak?
A jobb fényhatás elérése miatt sem ártana néha a lámpaburát megtisztítani egy kendővel. Talán csak kormos, talán csak belepte a por.
Még ősz van, de tapasztalatból tudom, hogy télen sokkal több fényre lesz szükségünk, hiszen nagy égi lámpásunk kevesebbet fog világítani nekünk, a Hold pedig még mindig megosztozik a csillagokkal, akik időtlen idők óta figyelik a földön futkosó lámpagyújtogatókat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése