Ha zizeg az ágynemű szinte beszívja a kehely és elnyeli a finom hangot. Ez lesz a mai tápláléka, mert holnap is lesz hajnal...Ő már tudja.
A reggel még merészebb. Az ébresztés finom trükkjeivel közelít felém, majd engedek neki. A csendburkot már megtörték kintről hallható szárnycsapások, melyeket beküldték a fénnyel ébredők.
Kis madarak serege szeli a a korai levegőt, friss és zamatos lehet a külvilág.
Hideg van. Hamarosan ropogni fognak a lépéseim, most csak a csontjaim utánozzák a befagyott víz jégtakarójának hangját.
Mennem kell, mert a reggel felszólított, kihívott maga ellen. Illik mindig tisztességesen felöltözni, igazságosan összemérni erőnket, ha már megtisztelt azzal, hogy komolyan veszi a küzdelmet. Velem, aki egy vagyok a sok ébredőből, egy vagyok a harcot kedvelők közül, aminek neve: Élet.
***
Kérdezem is gyakran persze magamtól, egyedül vagyok, nem hallja meg senki, élet-e semmittevésnek látszó építkezésem.?
Mire magamat felépítettem és körbekerítettem a Hittel már a kis szobák alakítására is figyelem kellett, majd díszítenem is , és most azt remélem megtelnek majd gyermekzsivajjal egyszer.
Tudom mindent nem kaphatunk meg, ezt csak azaz ember gondolja, aki minden nap belevágja fejszéjét az élet fájába és hasznosítani akar minden forgácsot, csak magának, és ráadásul azt képzeli, hogy csak a maga erejéből.
Semmink nincs, amit ne kaptunk volna, és megfizetünk mindenért.
A szünet nélküli harcok kilátástalanságának ára van. Vagy a hamisan csengő barátnak tűnő forint, vagy a sokkal értékesebb de csendesen fogyó egészség.
Ezeket a reggel tudja, amikor kihív a párbajra és mindig ránk bízza a választást.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése