ne tekintsem reám vágyva!
Én a napot szaggatom le
a tüzét megzabolázva.
Ne sajnáljon aki magát
nem sajnálja kínban vinni,
testét mártja száz tövisbe
s hazudja, hogy nem fáj semmi.
Ne higgye, hogy a rőt sebek
arcomat nem szomorítják,
gyógyulása emlékeit
a csendek mind idehozzák.
Kipakolják asztalomra
ropognak, mint finom zsemlék,
halvány piros morzsák hullnak,
mint szétfoszló szakadt kelmék.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése