s a zsíros föld íze lesz fanyar,
leányok, legények megkötözött
sorsunk viszik, mert voltunk magyar.
Az élet cifrája nem zavarja
pihenésünk, ropogjon táncuk,
sima a fonákkal összerakva,
vigyék hát tovább ifjúságunk!
Az örök álmot, a fénybe érőt
megszentelt csendmámor öleli át,
hallani sem akarunk sértőt,
mint kesereg e cudar világ.
Ki kinek mikor hízelgett gödröt,
kinek ki lett az ellensége,
béke lesz ott hol sárga rögök
eltompítják, ha átok érne.
Elégett múltunk hamuvá omló
darabja lesz a nagy egésznek,
igazán ott, lent talajba bomló
alapja leszünk földben az égnek.
S ha arcunkról a megromlott csókok
tápjai lettek új szerelmeknek,
hulljanak imákba burkolt bókok.
Szálkái voltunk vak szemeknek.
darabja lesz a nagy egésznek,
igazán ott, lent talajba bomló
alapja leszünk földben az égnek.
S ha arcunkról a megromlott csókok
tápjai lettek új szerelmeknek,
hulljanak imákba burkolt bókok.
Szálkái voltunk vak szemeknek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése