Mint gyermek

Gyermek szól, kinek játéka eltörött
s kidobta darabját bölcs szülője,
hiányt kalapál torkában szíve,
kis életének dobverője.
Ha merne felzokogna,
ha merne visszaszólna:
- Csak darabjait hagynád meg atyám!
Babrálok velük, összerakom
csutkababám lesz,
s fataligám.
Gyarapítom szűk vagyonom.
A búgócsigának nem is kell pálca,
zörögni hangosan lehet vele,
lukas labdámnak
kutyám a társa,
csibészség próbatétele,
rúgom s ő lihegve fut utána.
Lendkerekekkel gombfocit játszok,
teniszütőmmel lepkét fogok,
mindent mi halott megelevenül
ha varázspálcámmal hozzányúlok.
Másnak csak lom mi nekem ajándék,
szilánkosra törött szívek,
ügyesen forgatva összeillesztem
kelléke egy szemöldökcsipesz.
Jó szemüveggel, türelmet kérve
a darabokból még lehet egész,
hiszem jó szív kell és hozzá
sok szeretet, kevéske ész.