Csak a Hold

Porból kiált s vissza visz az érzés
későn, de elhangzik a kérdés.
Ha felemelsz bírsz-e tartani terhet
úgy, mint lovak viszik a nyerget?
Szorít nappal és sötét éjszakákon
gond ül rá, ellene elfogy lázadásom,
csak az a kérdés épít bennem lakot
miért kell emelni ki halott?

Becsukni ajtót, ablakot,
elzárni minden abrakot,
maradjon lent, aki nem él
jogával és lázadni fél!

Nem érdekel már senkit a kehes
ló nyerítés, tán valaha kecses
járása volt, poroszkált szabadon
nyereg nélkül izgalmas utakon.
Unalom dombra unalmat dobog,
patájától, hogy féltek csillagok!
Ma csak a Hold tart vele szomorún
szánakozva e földi nyomoron.