Festett mosolyú
reggel élesztett
ködöt vitt
kihűlt csendet hozott
görbe szájszéllel
állnak a szavak
móka helyett
kivont kardokkal
a fájdalom bennem
felzokogott
s álmom mi maradt
az elme küzd
emléke makacs
megtapad belül
kőkemény ragacs
nem felejt
szunnyad
kihűlt salakban
megbújnék benne
mint sötét barlangban
nedveimből
cseppre-csepp formán
képzeletemben
lennék királylány
hősnő
tündöklő harcos
asszony
most meddő a csend
min mosolyogjon?
elvetélt perceket
hullajt az óra
surrogva szalad kismutatója
és átlöki monoton a nagyot
ébressz fel!
mielőtt megfagyok
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése