Ébredéskor komoran üldögél,
feláll, s a szobáját körbejárja,
félve néz át a gyöngyfüggönyén,
mert kint a veszélyek sora várja.
Itt bent a csend fala magas szegély,
kint reked minden földi lárma,
a lelke dorombol, lágyan zenél,
mint egy felhangolt régi hárfa.
Kacsint a nap és bezsong a szél,
piros szőnyeget terít az ősz,
a levelek közt egy dalt keresgél,
s a kertedben hosszasan elidőz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése