Ne lázadj gyermek, kímélni akarlak,
miattad suttogok, nem ellened,
szomorún furcsa hangja e dalnak
azt kéri figyelj, jól hegyezd füled.
Éjente ne forgasd párnád hasztalan,
gyermek, ne bántsd az édesanyádat,
mert visszaszöknek a goromba szavak
álmodban gyötörve megfojt a bánat.
Könnyű porszemek vigyázva fedik,
de anyád szívéből a szó elszökött,
a felszínre törve a mályvát szegik
a sírra szórt sárga göröngy között.
Roppantod, töröd, már sajog a csontod,
a síró Ég lám újra összegyúrja,
így győz a kín, és fizeted zsoldod,
amíg van eső, s a szavaknak súlya.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése