mégis össze vagyunk kötve,
a kék ég széles lepedője
köztünk a híd mindörökre.
Akkor is, ha már a testünk
elfogy és csak lelkünk él,
a kék ég lesz az otthonunk,
mely mindent ölel, amit ér.
Összejár majd lelkünk csendje,
játszó szelek minket fújnak,
fentről látjuk majd, hogy itt lent
a szerelmesek összebújnak.
Legyen áldott végtelenség
a testet öltött szerelem,
minket az ég kötött össze
a szivárványos fellegen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése