Hiánycikk

Valami nem jó, valami hiányzik,
langyosan csorog velem az idő,
eltelik egy nap, majd eltelik kettő,
lusta a sors, a pezsgés hiánycikk,
üresen kongok, mint falon a teknő.

Várom a hajnalt, tán visszahozza,
üres a marka harmatot hint,
csalódva csukom vissza az ajtót,
lefogyott remény vonszol megint.

Meddig tart ez még, és bírja-e majd
májam a zsíros semmittevést,
megsimogatva a telt hasamat
lesem az újabb napderengést?

Unalmat űzve tükörbe nézek,
a látványom csípi a szemem,
ez nem én vagyok, hová lett Éva?
ki ez a nő, idegen nekem...

Csodára várok, hogy majd egy éjjel
visszacserélnek az angyalok,
hajnalra kelve megállapítom,
Istenem, újra bennem vagyok!