2012. október 28., vasárnap

Önvéd-elem

kiskorú a verselésem
nem rég állt még lábra
meg-megdöccen amíg elér
a nagy iskolába
ahol a sok költő, tanár
vizsgálja a hátát
gerincével bírja-e 
az arany-hangú hárfát
hangszálait bogozgatják
magyar nyelvét nézik
értelméből a sok dudort 
menten kimetélik
mire vége a vizsgának
gömbölyű és szép lett
alig ismer közben reám
anyám ettől féltett
átalakult versem előtt 
leforrázva állok
begipszelve minden tagja
amit csak én látok



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése