Ébredés

Az álom tőlem elszökött,

ülök egy gyűrött rongy papír fölött,

s amíg az igazak alszanak csendben,

a sorsráncomat kell rendbe szednem,

mert megijedtem, hogy vége: 

s nem látogat meg többé a béke,

zaklatott kút lesz mély-árok lelkem,

s egyedül kell majd megünnepelnem

az újjászületés napjait,

mikor a csíkos füzetem lapjait

hajtogatom és írom e szókat

előcsalva az elbujdosókat.

Azt mondják nyers, nyakas a hangom,

magamhoz ölelem ezt a rangom,

énekem harsogjon mindenkihez,
a hasonló halandó senkihez.