Nagypéntek

Hideg a fény, valami hiányzik, Isten nélkül ébredünk, sötét fellegek vesznek körül, Jézus, eléd ma, hogy térdelünk? Eljöttél közénk, mint zsenge ág, rügyet bontottál, eltörettél, megtapostak és leköpdöstek, Atyád mellé fel, így költöztél.
Anyád maga a fájdalom, összeroppantott szíve vérzik, a tisztaságot, amit megszült, - nézi, hogy piszkítják útján végig.
Fekete lepelben a világ egy része, csak kereső szíveink piroslanak, vagyunk még, páran kik meghajolunk alázattal e kereszt alatt.
Viseld ránk gondod, s ha botladoznánk, emelj fel minket a gödrök előtt, csepegtesd véred elénk és vezess, együtt elérni a hegytetőt.
Irgalom Atyja, elveszni ne hagyj, néped nevében köszönöm, eddig is hoztál kezünket fogva, gyászon, viharon, közönyön.
Most még gyász van, hallgat a kakas, perzselő lángod elhamvadott, arcod a vértől tűzszínű rózsa, sírba vitted a gyalázatot.
Nem voltam ott, de megtanultam, ó, én képtelen lennék odanézni, amikor testedet lándzsa éri és Istenre ily sorsot vetnek, Ember, higgyünk a Golgotának, megtartotta azt a keresztet.