Mint várandós asszony a szíve alatt
magamba zárva így hordtalak,
fel sem tűnt majd egy pillanat
kijózanítva megragadott,
felrázott, s mint egy meggymagot,
összeroppantott a való,
nem mozogsz,
s ez vérforraló.
Pedig vinnélek még ma is,
ropogna bár a meggymag is,
szívem alatt most üres a hely,
eltűntél, mint egy hópehely.
JÓZSEF ATTILA: (CSAK AZ OLVASSA...) Csak az olvassa versemet, ki ismer engem és szeret, mivel a semmiben hajóz s hogy mi lesz, tudja, mint a jós, mert álmaiban megjelent emberi formában a csend s szivében néha elidőz a tigris meg a szelid őz. 1937. máj. - jún.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése