Az álom ritkán tisztel meg éjjel
másoknak fest nyugtató képet,
ma eljött és hozott
nekem is rólad egy képzeletből
kimert emléket.
Minden más volt,
a házunk, az utca,
elvittél tán hová elköltöztél...?
de a gyermekeink
és te elevenebben
látszottál minden elevennél.
A hangod és
a mozdulatod,
az indulat is, hogy féltesz,
utánam jöttél és csókod feloldott
a feszültségből,
és ettől oly szép lett.
Utolsó mondatod ébredésem óta
itt kering, akár egy fehér galamb,
azt mondta valaki álmomban neked:
- eredj, és vigyázd a múltadat...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése