Letagadom...

Letagadom, nem fáj semmi,
csak a gonosz súgja folyton,
fülemre pántot fogok tenni
e hang belé ne folyjon.
Hiszen minden helyén van,
tömören telt az élet,
hajnalban az éj elszakad,
az éj meg akkor ér véget.
Közben ott a dologidő,
sürgést követi móka,
egyik lent a másik fölül,
s ez így rendben is volna,
csak az agyam nem könyörül,
minden jelet kiköszörül.
Bár néha kikapcsolna...!