Égi jel

Láttam boldog részegen
rózsaszín felhős napokat,
kijózanító kézfejek
fejemre nyomtak barackokat.
Bolond, minek szívre venni
a tények titkos rejtelmeit,
van, hogy csak úgy vannak a dolgok,
megtörténnek és elfeledik.

Csodák voltak, csendben jöttek,
előre be nem köszöntek,
megpörgettek, elszaladtak,
én vártam majd itt maradnak
és rajzoltam volna köröket
sűrű arany vonalakkal,
- már bánom, hogy nem őröket.

Engedékeny voltam velük
és örökre megsebeztek,
megfognám, ha lenne kezük,
- fájt, amikor nem szerettek.
Távolodtak, amíg egyszer
megcsaltak sok idegennel,
s ha csillag gyúl, - égi jel,
vágynám minden idegemmel,
de a szívem nem kéri el.