Vízcsepp

Ne mondjátok gonosz a világ
befogadott még engem is,
mint vízcsepp keringek
föl, leszállva,
felhőből hullva kis rózsaszálra.
Felszippant onnan mohón a Nap,
s keringek ismét míg nagy óceánba
csöppenek, s ott más cseppekre várva
keresem csobbanó csepptársamat.
E körforgás céltalansága fáraszt,
zuhanásaim visszavetnek,
súlyos cseppjeim körformája
rajzolatukkal kirekesztnek,
süllyedek s zárul a víztükör,
óceán mély feketeségben
elvegyülve csak szín leszek.