hírt hozott, de mire ideért
hangját a szél másfelé terelte,
a címzettnek némán fülébe lehelte;
volt egy villanásnyi élet,
meghalt mielőtt előre lépett.
Mert állt és terhével összeroskadt,
mint szegények kik sok fát loptak,
nem bírva eldobták pedig kéne
a tűz, a meleg és különös fénye.
Hogy lásson a szem,
és olvadjon jég,
a fagyos múltról víz csepegjen
tisztaságban míg ölel a lét.
A szív hiszékeny, mint a gyermek
s erőn felül küzd, hogy más szívben éljen,
konok fagyban haldoklón herreg,
fiatal még, hogy nyugvóra térjen.
Süket a harang, nyelve sem billen,
nem hirdetheti ami már nincsen.
2014. május. 16.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése