Ha lenne színes üveggolyóm,
amire mindig vágytam,
kívánságomat belesúgnám
imádkozósan az éjszakában.
Akit világra szánt az Ég
legyen kicsiny, vagy felnőtt
gyermek, ne tudja meg a szenvedés
melyik lugasban, mikor termett!
Mi, anyák elől haladnánk
az ismeretlenségbe,
s ha fájna is már vén karunk
dolgozni Isten kertjében,
a terméseket begyűjtenénk,
s tűzre dobnánk a lugasok
tőkéjét, s velük csak fűtenénk
pusztuljanak a kukacok.
Télidőben, nehogy a hideg
mardossa a testetek,
ne tudjátok meg fagyos világ
hogy dermeszt jéggé lelkeket,
máglyát raknánk a gonoszság
tövéből, magját is tűzre hánynánk.
csak legyetek jók és gyermekek,
anyátoknak nem lelitek párját.
Vigyázva járjatok, ne tépjetek le
ismeretlen gyümölcsöket,
magatok köré ne fessetek
áttörhetetlen bűvköröket,
mert minden fájdalom nekünk is fáj,
minden könnycsepp szívünkön vérzik,
nem kérünk mást csak engedjetek
vezetni s fogni kis kezetek végig.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése