Születésnapodra

Megszülettél tagadhatatlan,
anyai szív volt jó meleg paplan,
nevelt és bölcsen ringatott,
érlelt az idő miről tán hitted
elfogyhatatlan, míg tükröd
és tested őszinteségben
feketén, fehéren mást mutatott.

A ringatást más karokra bízva
anyád elment törékenyen,
ahogyan vitte sorsát előre
soha nem szűnő sártengeren.
Voltál boldog is, de nem fogtad kezét,
eleresztett hát ő is,
s hogy ne legyen mégsem rideg a lét
új lehetőség nyílt,
siker ért utol, s valahonnan
elébed toppant a Nő is.

Megszülettél tagadhatatlan,
s ünnepét üli fáradt szíved,
dobog, mert hajszolja benned a vér,
seregnyi gondod, és termő hited.
Csak a Nő nem fért el ott,
ki másodszor magában hordozott,
és elengedett egy olyan világba
ahová ő nem tartozott.

Hordozott, megszült, maga kedvére,
s mint anyák fiaikkal szoktak,
elfogultan úgy tekintett rád,
mint ki nem követ el sohasem rosszat.
Higgyük, így köszöntelek!
Jóságod növelje fényedet,
Isten adjon még erőt, hitet
valóra váltani tervedet!

(Talán mást érdemelnél,
valami pompás, édes szólamot,
amiből én, mint súlytalan költő,
egyszerűen csak kimaradok.)

2014. május 26.