Hiányzik...

Hiányzik, hogy nem hiányzik
amit a múzsák elloptak tőlem,
a hajnali vad dobogást,
vágtatásomat szívredőmben,
hogy még fedetlen fővel állt a nap
koronája felhők közt rejtezett,
de én már lobogó tűzruhát vettem
szikrázni piros versemet.
Hallgat a hajnal, olyan üres,
a falon az óra sem a régi,
ereimben elhalt a láng,
tükrömben szemem a hamvakat nézi.
Elég volt-e a tananyag, vagy
tanulni akarok még vajon?
Csepegő csappal versenyezve
nedvesség szökik le arcomon.