Felismerés

Születtem, mint más
gyermek, bölcsőm nem volt,
karokba zártak,
keserű könnyel öntözték
arcom, nőttem és velem
nőtt a bánat.
Kicsorbult csészéből
ittam forrón, gőzölgő, édes
tehén tejet,
fehér ruhásan megismerhettem
milyen fekete, aki temet.
A halál gyakori vendégünk volt,
elvitt mindenkit ki szeretett,
hagyott nyomuk a lelkemben égve,
lángjuk utamra árnyékot vetett.
Hajlamom van eltűnődni
csipkésre nyírt felhők alatt,
beszélni a madarak nyelvét
kóborolva, míg leszáll a nap.
Nem ismernek, elrejteztem
szavakba, csendbe bújva,
mi lesz, ha egyszer nem keres senki?
Elszáradok, mint ősszel a rózsa.