Vigasztalás kellene...

Vigasztalás kellene,
apai, bátor, erőt adó,
elhitetni, hogy a vakság
idővel tán gyógyítható.
Az ember-ember rangadó
okozta sebek beforranak,
segít a sors, hogy kapzsi kabáton
a zsebek végre beforrjanak.
S ha már nem tágulnak tovább,
jut egy kis apró nekünk, a népnek,
a látszat súlyát megkönnyítnék
a meggyónt, sötétbe vetett vétkek.
Éles a helyzet durvasága
e reszketős, eszelős jelenben,
de alagút kell, hogy legyen,
átjáró kell a dicsőség hegyekben.
Bimbózó hitek haltak el,
egy vihar söpört bennünk végig,
villámként sújtanak lábunk elé
és ássák a gödröt,
bokáig ér,...majdnem térdig.
Határvonalak erősödnek,
harangok gyűlölködve szólnak,
kis csengőinket lehalkítva
szorongva várjuk
mit hoz a holnap.
Jöjjön a holnap?