Elkerül az indíték

Némaságba bújtam, jó itt.
Nem zaklatnak a szavak,
melyek mindig marcangoltak
az elmúlt évek alatt.
Simább lett a poros ösvény
hajnalonta s csendesebb,
a veréb sem csipog annyit,
hiszed-e, vagy nem hiszed.
Rég volt, hogy a szavak tépték,
sanyargatták éjjelem,
nem hagyva, hogy messze menjek
ringó álomtengeren.
A csendet már régóta kértem,
nem tudtam, hogy ilyen lesz,
de eső nélkül nem csurranhat
sem csatorna, sem eresz.
Kiapadva, tétlenkedve,
elfelejtve az ízét,
milyen volt az írni, sírni.
Elkerül az indíték.