Szublimáció

Álmom folyosóján kialudt a lámpa,
nedveznek festetlen kivakolt falak,
cseppjeik lefolynak sötét magányba
kezem ügyébe gyújtóm akad.
A falra vésem körömmel karcolva
itt jártam, s a látástól féltem,
álmaim közt tárgyak, és marcona
idegen emberek szívták a vérem.
Könyörgő szavakkal küzdöttem éppen
mikor botlottam nagy szemű láncba,
hátráltam vissza óriási térben
törve a körém felemelt sáncba.
Kitépni magam bíztam a vétlen
szemlélők közül egy csodáló segít
s átemel majd őrültségében,
de levegővé közömbösít.