"Szegény, muszáj Herkules állom,
Győzöm a harcot bús haraggal.
S késik az álmom s a halálom."
(Ady Endre: Muszáj Herkules)
Látom, hogy ül.
Korommal festett sors-felhők alatt.
Látom, hogy szenved.
Ma megint más miatt bukdácsolt a nap.
Hallom.
A gnómok száját, hogy hintik ostoba szókkal.
Tudom, hogy tudja.
Tele a világ talmi jóakarókkal.
Kell mindig valaki
ki a szekeret tolja,
ki más baját önzőn elbitorolja,
ki viszi a balhék bő-summás átkát,
ki akácra cseréli végül a nyárfát, és
baltát ragad.
Ha annak csorba az éle...akkor is.
Farag egy keresztet...
mitől is félne
győzhet a senki is!
2011, február 7.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése