parttalan, sárga, szél hordta homok,
állt itt egy vár, de nem vár már senkit,
eldobált téglákból kupacban romok.
Ismerős szemek térképre írják,
lerajzolják, fényképezik,
meglátva benne a vágy zátonyát,
magukat ellene felvértezik.
Üvege szilánk, kapuján inda,
hátul a kertjében nyikorgó hinta,
magányos dallamot ringat a szél.
Árva a vár, olyan, mint én.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése