szemem fényei vörösen égtek
fejemben született ezer ima
és hiába sorjáztam mormolva őket
kerestem közben őseim vétkét
kitől örököltem el az átkot
ki hagyta rám a köpönyegét
miben a sorssal bajt parolázok
a gerinces egyenes oszlopok
csodáját ki hagyta lelkemben élni
apám gyermekként megtanított
a kukoricán is térdepelni
kérdeztem Istent szabad-e
nekem vágyódni másra
jobb idők szelét befogva
hajóznom el egy boldog világba
szabad-e ott a szerelmemet
titkos éjeken kicsomagolni
és elrejteni a párnám alá
hangjait ne tudják elzsarolni
hegedűm csak az enyém legyen
csak én tudjam vonóm rakni a húrra
s ha kikötöttünk a szép vizeken
partján a bút kötözzük gúzsba
Élni, s élni hagyni..
VálaszTörlésígy szól a fáma
lelkekben mégis dúl a lárma
hogy is lehetne valaki boldog,
ha sorsa állandóan ostromlott?
Mindenkinek kell egy társ
ki csak őreá vigyáz...
rá veti szeme csodás fényét
rájöjjön, nem vesztette értékét!
Ha hajótok ringatózik lágy vizeken
megtörik az átok életeden,
mert majdan kiköt az egyszer
s érezheted, révbe értél végre!
Köszönöm, így nyugtázom magamban is. Ölellek :)
Törlés