az utam posványos,
csellengek csapzottan.
A fák haja szokványos.
gyérülnek lombjaik,
könnyülnek ágaik,
levelek ezreit
eldobják s játszanak
télig egy színre-szint.
JÓZSEF ATTILA: (CSAK AZ OLVASSA...) Csak az olvassa versemet, ki ismer engem és szeret, mivel a semmiben hajóz s hogy mi lesz, tudja, mint a jós, mert álmaiban megjelent emberi formában a csend s szivében néha elidőz a tigris meg a szelid őz. 1937. máj. - jún.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése