Újjászületés

Akár a csillagok tört, csendes fénye,
távolból ért el a gondolatod,
megkerestél e kihűlt világban
és felolvasztottad az őszi fagyot.

Kihűlve majd' a föld porába hulltam,
zizegett bennem a kiszáradt lét,
amikor kezedből áldások jöttek
és lezártad fallal a lét peremét.

Mint kit az örvény feldobott végre,
hagytam a ringató víznek a sodrást,
s elfogadtam a megőrző kegyelem
lét-mágneséből áramló vonzást.

Beteges szárnyú kis darázs voltam 
egy barnára sorvasztott szőlőszemen,
magához ragasztott irgalmatlanul,
hogy kezedbe végy most megengedem.

Üvegbe zárhatsz a téli időre,
mézedben legyen az új otthonom,
a tavasszal gyűjtött Nap ölelésből
szárnyamat zümmögve meggyógyítom.